Interjú Váradi-Beöthy Miklóssal

Molnár Notti:
Filozófia a gyakorlatban
a Bölcsesség iskolája

Hat éve működik Budapesten a Filozófia Gyakorlati Iskolája, melyet alapítói azzal a céllal hoztak létre, hogy bárki számára lehetőséget nyújtson a gyakorlati filozófia megismerésére és mindennapi gyakorlására. Ma már több szinten és témában folyik oktatás. Az iskola bölcsességre, önismeretre tanít, 2008 óta pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium által akkreditált továbbképzési programot is kínál pedagógusoknak. Az iskola vezetője, Beöthy Miklós, kedves mosollyal, szemében bölcsességgel, nyitott szívvel beszélt az intézményről és a képzésről. 

  Egyetemi, főiskolai tanulmányaink alatt sokan tanultunk valamilyen szinten filozófiát. Elsősorban nem a „gyakorlat” idéződik fel bennünk. Mit takar a névválasztás: A Filozófia Gyakorlati Iskolája?

  Azt, amit mond, hogy a filozófiával nem mint akadémiai tárggyal, nem az akadémiai tudás megszerzése érdekében, hanem a szó eredeti értelmének megfelelően, mint a bölcsesség szeretetével foglalkozunk. A bölcsesség a mindennapi életben alapvető szükséglet. Ez az a tudás, ami egy igazán boldogan élt életet tesz lehetővé. Azt jelenti mindez, hogy a mindennapi életben az évezredek bölcsességét alkalmazzuk – saját magunk érdekében és mindenki javára. Iskolánk egyike azoknak az oktatóközpontoknak, melyek a Londonban alapított School of Economic Science hálózatában ma már a világban mintegy hatvan helyen működnek, Angliában, Új-Zélandon, Ausztráliában és az USA-ban éppúgy, mint Dél-Afrikában, Spanyolországban, Belgiumban, Hollandiában, Cipruson, Máltán vagy Trinidadon.

  Az iskola az advéta filozófiát követi. Mit jelent ez pontosan? Mire tanít, milyen értékrendet ad?

  Az advéta szanszkrit szó (jelentése „nem kettő”), azt fejezi ki, hogy a teremtés és a teremtett nem két különböző dolog, hanem egy és ugyanaz. Az ember nem csupán mint szenvedő alany, és nem csupán mint tárgy van jelen a teremtésben, hanem aktív résztvevője annak, egyszóval egységben van mindennel. Ez a legszemélyesebb szinten azt jelenti, hogy minden ember megteremti a saját világát. Amire az advéta filozófia tanít, az az önismeret. Az ember, aki ismeri önmagát, az ismerhet mindent és mindenki mást is. Akinek tévhitei vannak önmagáról, annak tévhite van minden másról is.

  Ki-ki a saját életét élve vagy másokét figyelve tud meg újabb és újabb dolgokat önmagáról. Ezt nevezhetjük nem strukturált tanulásnak. S persze lehetősége van mindenkinek arra, hogy akár önállóan, akár tréningeken vagy iskolákban egyedül tanulja meg saját magát, ami egy szervezettebb tanulást jelent. Hogyan ismerhetjük meg önmagunkat az advéta filozófia, illetve a Filozófia Gyakorlati Iskolája segítségével?

  Az iskola módszere a dialektikára épít, nem didaktikus. Tehát nem a professzor mondja el, mi a valóság, s mi nem az, amit aztán mindenki elfogad és bemagol, hanem a kérdés és a közös gondolkozás, megfontolás, a hagyományok, a kijelentések közös értelmezése, alkalmazása, gyakorlata által tapasztaljuk meg a valóságot és a tévhiteket. És ráébredünk az emberi lét legmagasabb szintjére, az ebben rejlő érzelmi, intellektuális és művészi lehetőségekre.

  Milyen a bölcs ember?

  A bölcs ember, amikor ül, csak ül, amikor megy, csak megy. A bölcs ember egyszerű, és százszázalékosan hatékony. Úgy és olyannak látja a dolgokat, amilyenek. A bölcsessége a természete, meglátásai ezért helyesek.

  Ha filozófiát tanulunk, miért essen választásunk éppen egy keleti filozófiai irányzatra?

  Nyilván van más választási lehetőség is. Én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, a hindu kultúra fejtette ki a legmélyebben az önismeret felé vezető út lépéseit. Iskoláink célja a gyakorlati és élő filozófia folyamatos felfedezése. Úgy találjuk, hogy a Kelet bölcsessége meg tudja világítani és fel tudja eleveníteni a Nyugat hagyományait, és ezzel a filozófiát az élet gyakorlati és hatékony eszközévé teheti. Ennek megfelelően tanfolyamaink anyaga nemcsak a keleti, hanem a nyugati hagyományokból is merít: Platón, Sankara, Szókratész, Hamvas Béla, a Bhagavad Gíta, a Biblia, az Upanisádok tanításaiból. Azt nyilván nem is kell hangsúlyoznom, hogy nem vallási irányzatot követünk és tanulunk. Ha Jézust, Buddhát, Krisnát, Lao-cét idézzük, nem a tanításaik körül kialakult vallással foglalkozunk, hanem szavaik hozzánk szóló iránymutatását keressük.

  Nyilván egy ilyesfajta tudás a mindennapi életbe is szervesül, a résztvevők életvitelére is kihat…

Így van. A bölcsesség szeretetére törekszünk, ennek eléréséhez rendszerességre, aktív részvételre, hozzáállásra van szükség. Az iskola olyan fórum, ahol hasonló érdeklődésű emberek hetente, közösen felújítják gyakorlati, elméleti tudásukat (jelenlétet, meditáló elmélyedés stb.), s meghatározott tematika szerint közösen gondolunk végig dolgokat. Ez a tudatos létezés megjelenik a mindennapokban is, alakítja az életvitelt is. Rövid időn belül azt tapasztaljuk, hogy éberebbekké váltunk, jelen vagyunk az életünkben. Megértjük a világ működését, és benne a mi szerepünket. A dolgok elengedése, elfogadása sokat segít mindebben. Összességében boldogabbak leszünk. Jártunkban-keltünkben észreveszünk olyan dolgokat, amiket addig talán sosem észleltünk, hiába láttuk.

  A programot akkreditáltatták, így része lett a pedagógus-továbbképzési rendszernek is. Miért gondolják, hogy szüksége lehet erre egy pedagógusnak szakmája gyakorlásához? Miért lenne fontos, hogy óvónők, tanítók, tanárok elvégezzék ezt a kurzust?

  Amit itt tanul valaki, mint magánember, az is fontos, mindenkinek jó hatással van szemléletére ez a tudás. A pedagógusok számára pedig azért különösen fontos, mert olyan tudást szerezhetnek, amelynek segítségével megerősítést kaphatnak munkájukhoz, újra képesek lesznek átélni hivatásuk fontosságát, szépségét. A tanítás, a tanári munka jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azok a tanárok, akik szeretnek tanítani, képesek elérni, hogy a gyerekek is szeressenek tanulni, akikkel foglalkoznak. Ha a tanár összhangban van magával, akkor természetes módon találja meg a kapcsolatot a gyermekekkel, és tudja tanítani, segíteni őket. Ha visszaemlékszünk, kik voltak a tanítóink életünk során, felbukkan néhány olyan személy, akinek emléke szívmelengető, mert amit tőle kaptunk, az bölcsességen, szereteten, példán át ért el hozzánk. Minden, amit tanultunk tőle, való énjéből fakadt, és bizonyosságot adott arról, hogy fontosak vagyunk, egyediek vagyunk, hogy a lehetőségeink felmérhetetlenek, határtalanok.

  Mit várhatnak a résztvevők ettől a képzéstől? Miről esik majd szó a foglalkozásokon?

  A továbbképzés – Filozófia a gyakorlatban, filozófia és önismeret – negyvenórás. Célja, hogy a Kelet és a Nyugat bölcsességének vizsgálata során a filozófiát az élet és a tanítói munka hatékony gyakorlati eszközévé tegye. Az önismeret fontosságát hangsúlyozzuk és szeretnénk bemutatni, hogy a különböző filozófiai tanítások gyakorlati alkalmazásával hogyan ismerhetjük meg önmagunkat, a körülöttünk lévő világot és a kettő közötti összefüggéseket. A helyes önismeret képességének fejlesztéséhez tehát a filozófia eszközét alkalmazzuk a továbbképzés során. Klasszikus témákat veszünk sorra, mint például az igazságosság, a boldogság, a félelem, a szabadság vagy a megértés, de mindezt a gyakorlat és a tanítás oldaláról vizsgáljuk.

  Azoknak ajánlom jó szívvel ezt a képzést, akik egyetértenek velünk abban, hogy a tanítás, a nevelés egészséges szemléletű, őszinte, igazságos értékrendű, szolgálatkész, értelmezésre és tisztánlátásra képes személyiség kialakulásának segítése érdekében történik. Fel kell készíteni gyerekeinket a felnőtt élet lehetőségeinek és felelősségének megtapasztalására, ami csak úgy lehetséges, hogy megtanítjuk őket gondolkodni és tanulni. Én abban bízom, hogy ez a továbbképzés segít a tanároknak abban, hogy olyan látásmóddal rendelkezzenek, mellyel könnyebben értik meg saját magukat, ezen keresztül a környezetüket, tanítványaikat, s így eredményesebbé és sikeresebbé válik mind magánéletük, mind tanítási gyakorlatuk. 

  Mit vár attól, hogy akkreditálták a képzést? Lesz ez valamilyen hatással az iskolákban zajló munkára?

 Filozófia Gyakorlati Iskolája például Angliában, Írországban általános iskolákat, gimnáziumokat alapított, melyek abból az alapgondolatból indulnak ki, hogy a bölcsességek alaptételei minél előbb jussanak el az emberekhez, már gyerekkorban, hiszen annál hatásosabb lesz az azokból fakadó iránymutatás. A filozófia az oktatásban lényeges hangsúlyt kap, s nemcsak az iskolában, hanem otthon, a családban is. Mindez annak a fényében történik, hogy a gyermeknek támogató szeretetre és irányító fegyelemre van szüksége. Hadd idézzem Sántánanda Szaraszvatit: „A gyermek elméje (a szívet beleértve) nagyon zsenge, könnyedén felvehet bármi formát vagy alakot. És hasonlóképpen, nagyon gyorsan el lehet torzítani. Ha túl sok szeretettel van elhalmozva, akkor a gyermek akaratossá válhat, és ha túl sok irányítás (fegyelem) van rá kényszerítve, akkor bezárkózhat, és belül megbántódhat. Tehát mindkettőre szüksége van, de a helyes mértékben. A gyermek formálható, mint a kifinomított agyag a fazekas kezében. A fazekas mindkét kezét használja, az egyiket belül, a másikat kívül. A belül használt kéz a szeretet keze, amely támogatást nyújt a kiterjedésre, melynek segítségével kiteljesedhet, és a kint lévő kéz a fegyelem (irányító) keze, amely határozottan irányítja a kiterjedést, hogy az a megkívánt formán belül tartson. Ez a kéz előíró és szabályozó.” Egyszerre van tehát szó lehetőségről és nagy-nagy felelősségről, ami az oktatást illeti.

(Megjelent az Új Katedra 2009. szeptember számában)