20. Advaita Baráti Kör - A jelen szentsége

Időpont: 2010. november 13. szombat 16-18 óráig.
Helyszín: IX. Boráros tér 6. I.em. 2.

Bevezetőt mond: Dr. Meggyesi Tamás

Mindenkinek kellemes szép őszi napokat kíván:

az Adviata Baráti Kör

Az ABK 20. találkozójának témája:

A JELEN SZENTSÉGE

A múlt és a jövő irrealitása: csak a JELEN létezik!

Az elme csak időben: a múltban és a jövőben képes gondolkozni. A jelenre féltékeny, mertnem képes irányítani. De amikor emlékezünk, emlékeinket csak a jelenben éljük meg! És amikor a jövőt tervezgetjük, azt is csak a jelenben tehetjük!

A jelen az a pont, ahol az idő érintkezik az örökkévalósággal. Úgy kell a jelenben lenni, ahogy az ember a bort kóstolja, miközben semmi másra nem gondol.Nem gondolkodni, hanem átélni!

A Jelen az örök valóság Jelene, amiben csak „tartózkodni” lehet anélkül, hogy az a veszély fenyegetne, hogy elmúlik. Azért szent, mert nem egy időben korlátolt idejű létezőből, hanem magából a LÉT-ből forrásozik. A jelen pillanat egy folyam, amiben maga az élet születik és újul meg folytonosan, így örökké fiatal marad. A jelennek mélysége van, lefelé végtelen és Istenben gyökerezik:

a jelen az örök létfolyam állandósága.

A Jelen tematizálható, így H. Boulad szerint:

- a jelenlét önmagunkkal szemben (ne menekülj magadtól! az „üres idő” és az unalom tériszonya: a „magánkívüliség” kerülése, intenzív jelenlét minden tevékenységben; a jelen állandó születés, amiben a terv megfogan) - a jelenlét a világgal és a természettel szemben (a valóság iránti áhítat, a táj, a napfény, a növények és állatok, valamint a hétköznapi tárgyak csodája: megérinteni!)
- a jelenlét az embertársainkkal szemben (teljesen jelen lenni a másik számra, az önmagunkból való kilépés áldása)
- jelenlét az emberi szellem alkotásaiban való elmélyedésben (aminek „átadjuk”magunkat: zene, költészet, festészet stb.)
- jelenlét a múltban és a halál, mint beilleszkedés az életfolyamba és visszatérés a földhöz

A jelenlét a belső testben gyökerezik: abban az energiamezőben, aminek részei vagyunk. Tanuljunk meg lakozni a testünkben! Az elme szívesen teremt magának fájdalomtestet, amiben sajnálhatja önmagát. Valódi énünk legyen csak megfigyelője elmeállapotainknak! 

Az emlékezés a jelen megélésének fontos része! Nem a révedezés, a visszasírás, hanem a múlt jelenléte.

a MOSTban. Minden eseménynek megvan a maga üzenete, evangéliuma. A zsidó nép egésze számára Isten akaratát a Szentírás képviseli. Ennek „felütése” már emlékezés. A mise is egy stilizált emlékezés Jézus életére. De fel kellene fedezni a saját sorsunkban megnyilvánuló gondviselő Isten üzenetét is. Így egész eddigi életünk, egyetlen év, sőt: egyetlen nap is tartalmazhat valamit, amire föl kell figyelni. Ez az emlékezés áldása, ami a jelen pillanat ajándéka.

Mi a végtelen létfolyamból emelkedtünk ki egy időre, hogy aztán egész léttapasztalatunkkal meggazdagodva térhessünk vissza oda, ahonnan elszármaztunk.

Mindez maga a FELTÁMADÁS, ami nem a végső idők meghatározhatatlan eseménye, hanem újjászületés a mában, a mostban! Kelj fel és járj! Ez a kontempláció lényege is: ELMERÜLÉS önmagunkban, a világban és a természetben, valamint a másik emberben: elmerülés a valóság szívében. A MOST azért szent, mert megvált az időtől, a valóság szívéhez vezet, sőt: azonossá válik vele.

„…. a halottak nem hagynak el minket, itt vannak velünk; bennem vannak, benned, mindannyiunkban!

Most vannak itt, ebben a pillanatban, mert nincs „másvilág”, csak a „mi világunk”, és nincs magasabb égi hely, se alacsonyabb pokol ezen a világon kívül. Csak egy létezés van.” „A halál az a pillanat, amelyben mindegyikünk a nagy életfolyamba ömlik vissza, amelyből előjött. Ez a reintegrálódás nem feloldódás a névtelenben, hanem felfokozódás a személyesbe; nem visszatérés az ősenergiához, hanem túllépés önmagunkon a szeretetben; nem visszaesés az időtlenbe, hanem belépés az örökkévalóságba; nem felemésztődés, hanem felemelkedés, nem elsüllyedés a tudattalanba, hanem eksztázis a tudatfelettiben; nem felbomlás, hanem megvalósulás.

Ekkor kezdenek működni a halottak. Csatlakoznak az élőkhöz, és kiegészítik életünket. A halottak nem vonulnak vissza a világegyetem egy földön kívüli országába, hogy ott éljenek egymással, hanem éppen a haláluk aktusa révén találják magukat ismét az életfolyamba visszahelyezve, melyből születtek.” (H. Boulad)

Martin Heidegger:

Az ember nem csak része ennek a világnak, hanem mindenek előtt benne van.
Az idő nem más, mint egy vázlat kibontakozása a térben.
A szent a lét és a létező közti viszony történése.

Ajánlott irodalom:
Eckhart Tolle: A most hatalma. Agykontroll Kft. 2001
Henri Boulad: Minden kegyelem. Ecclesia, Budapest 1997
William Wray: Wisdom Works (l. a net-en)